Piros levéltől vérző venyigék

Mikor kilencedikes voltam, és vers elemzést kellett írni, a régi Tanárnőm mindenkinek külön verset hozott. Akadt köztük teljes oldalas, meg néhány 4-5 soros is. Három osztály társam az utóbbiakból kért. Mondanom sem kell, mekkora megdöbbenés ült ki az arcomra... Ezekről még csak írni sem lehet! -Hittem akkor.
Mint később kiderült, igazuk volt. (mondjuk csak kettőnek, a harmadik azért kért rövidet mert még olvasni is lusta volt...XD) Egy rövid vers néha sokkal kifejezőbb, és sokkal többet jelent, mint egy egyoldalas remekmű.

.

Októberi táj

Piros levéltől vérző venyigék.
A sárga csöndben lázas vallomások.
Szavak. Kiáltó, lángoló igék.

Az októberi táj az elmúlást jelenti. Ekkor már őszbe fordul az idő, s tudjuk, ezután a halál jön, vagyis az irodalom nyelvén a teljes megsemmisülés. Az első két sorban található megszemélyesítés és szinesztézia, melyek megelevenítik a tájat, kijelentik, hogy a halál el fog jönni. Nem tudunk ellene semmit tenni. Ez a két kijelentő mondat fásult hangon csengett vissza bennem. Hihetetlen, hogy szinte mindegyik szó tartalmaz másod jelentést, és hogy mennyire elő van készítve minden sor.
Már első olvasáskor feltűnt, az a Kosztolányiból áradó mély tisztelet a szavak iránt. Hihetetlennek tartom, hogy ennyire jól tudta kezelni őket.
Azt hiszem ő lett a kedvenc költőm.