Vonalkód
A langyos tej c. novella a Vonalkód nevű novellagyűjtemény egyik műve. Méghozzá az alcíme miatt, azaz a Vonalkód miatt, a címadó novellának is, tehát központi tagjának is vehetjük. Főszereplője ugyanúgy tekinthető az írónő egyik fiatalkori alteregójának, mint a novellagyűjtemény többi művének elbeszélői.
Az írónő életére - bár saját bevallása szerint nem volt aktív hőse történeteinek- ráilleszthető ez a történet is. A történet nagyszerűsége pedig abban rejlik, hogy bár konkrétan nem történt meg vele, mégis egy olyan történést írt le, ami bárkivel megtörténhetett. A nagyszerű szó értelmezését pedig ez esetben kiterjeszteném a szózati nagyszerűségre is –nagyszerű, mint az egész népre kiterjedő-. A novella olvasásának élményét, akárcsak A kastély c. novellánál, az fokozza, hogy a „hétköznapi” esemény, ha nem is teljes egészében, de egy-egy pontot kiemelve megtörténhetett, sőt szükségszerűen meg is történt, de mindenesetre az érzést, amely a novella főhőse szívében megszületett már mindenképp átélték az olvasók. Ez szükségszerű, és elkerülhetetlen. Nem olyan, mint amikor a költők világfájdalmukról, vagy az írás nehézségeiről írnak. Ezek egyszerű érzések, és egyben egyetemesek is, elkerülhetetlenségükben pedig ott rejlik a novella értékelésének fokozása.
A novella E/1-ben íródott. Cselekménye, ha nem is teljesen körülhatárolt, de mindenképpen zártnak tekinthető, hiszen egy fő esemény köré épült, amely Kathy megjövetele. Ezen esemény alpontjait, pedig egy-egy kisebb anekdotával magyarázza. Pontosan egy ilyen anekdotával született meg az alcím is, amely végül a novellagyűjtemény főcíme is lett.
Az anekdoták asszociatív szerkesztéssel kerülnek a képbe, és ugyanezen elv alapján épülnek fel.
Pl.: Szóba kerül a rózsaszín szín, amit ugyebár Kathy hivatalosan szeret. Ha már rózsaszín akkor felvetődik a rózsaszín pulóver, ami értékét leginkább onnan kapta, hogy nyugatról származott, ha pedig már megemlítődtek a nyugati termékek, akkor ismerteti velünk az írónő, hogy azok értékét mi is adja pontosan. Ez pedig nem más, mint a vonalkód.
A vonalkód, egy aprócska dolog, ami a nyugati országok perifériáján kívül eső országokban igen nagy becsnek, megbecsülésnek és elismerésnek örvend. Tehát egy apróságot, igencsak felmagasztalnak, sőt leginkább túlbecsülnek. Ez a felnagyítás az egész műre jellemző marad. Erre példa például, a reggeli kakaó, kávé illetve tea kérdése, -vagy inkább legyen mindhárom? Akárcsak Robi viselkedésére adott magatartásforma. Az ugyanis nem volt olyan nagy esemény –mármint a korcsolyázás- hogy féltékenységet, irigységet váltson ki. Ennek azonban egy ellentéte is olvasható a novellában. Ez az ellentét pedig a tudáshoz kapcsolódik. Ugyanis a szereplők –a főszereplő, és Robi- tudnak angolul, - legalábbis írni mindenképpen- az angol lány viszont nem érti meg őket, (vagy csak nem akarja). Tehát egy alapvetően „nagy” dolgot redukál le. Pontosan az a lány, aki miatt minden apró-cseprő dolognak hatalmas feneket kell keríteni. Ezt pedig ebben az értelmezésben egy ellentétnek is tekinthetjük.
A mű kezdése egy „kicsit” in medias res-es. Mégpedig azért picit, mert tulajdonképpen egy gondolatmenettel bevezetődik az esemény, azonban ez a kis gondolatsor valóban rövid, és az esemény szerves része, hozzátartozik annak lélektanához. Ha pedig már az esemény része, akkor nem kifejezetten tekinthető bevezető gondolatsornak is
A kezdő sorok rámutatnak a novella lényegi vonatkozásaira, így tehát nem alkotnak különálló egységet a novella egészével. A kezdő képben egy, a lehetőségekhez mért –kamasz nagylánnyal élő- boldog család életébe pillanthatunk be, akik épp egy jeles alkalomra készülődnek. A főszereplő ezt a jeles alkalmat még ünnepélyesebbé, boldogabbá, és szebbé varázsolja képzeletében, azonban el kezd esni az eső. És mintha a rossz idő egyenes vonalú következménye lenne, hogy mindennek rosszul kell sikerülnie. Ezt pedig mi sem mutatja jobban, mint az eső utáni valós és vélt konfliktusok összessége. Ráadásul évszakokat tekintve tél körül járt az idő, hiszen korcsolyázni jártak, tehát az eső, az alapvetőben hideg időben, igencsak specifikusnak hatott. Mintha pont szegény Kathy tiszteletére döntött volna így az időjárás. Tehát az esőnek sorsfordító szerepe van a műben.
A borús jelenet után, az időjárás hangulata átterjedt hősünk lelkébe, ugyanis konstatálta, hogy amit mond, azt az új lány nem érti, emiatt pedig szülei is csalódtak benne, ez pedig fájdalommal töltötte el szívét. Az új lányról pedig kiderült, hogy közel sem olyan sikkes, mint az hitte, illetve csinos, csak nem éppen rózsaszín, világos hajú lány, hanem inkább piros és fogszabályzós. Ráadásul, mint azt Robinak meséli megtudhatjuk, hogy ő az aki szereti a langyos tejet.
A langyos tej pedig maga a címadó dolog. Tehát a cím itt nyer értelmezést, először legalábbis. A langyos tej ekkor, még mint valami különleges tulajdonság, hat Robira és az olvasóra. Egy aprócska jelként amely Kathy furcsaságainak színes és egyre csak gyarapodó listájának tagja. Érdekessége pedig, hogy a tejet fehérségének köszönhetően tisztasággal, ártatlansággal lehet párosítani, hiszen az újszülöttek alapvető étke az. Tehát meglehet, hogy az amerikai lány nem is olyan gonosz.
A főkonfliktus akkor kezdődik, amikor Kathy a főszereplővel, és annak reménybeli „lovagjával” a jégpályára érkezik. Ekkor ugyanis Robi félreérthető gesztusainak hála, Kathy furcsaságai, a féltékenység tükréből szemlélve igencsak gonosznak hatnak, minek következtében főszereplőnket elönti a színtiszta düh.
Ha pedig már az eső is esett, és Kathyről is kiderült hogy „gonosz”, akkor az események láncolata szinte determinálttá válik, a szerencsétlenségek medrében. A novella csúcspontja történelem órán következik be. Történelem órán, ami előtt főhősünk nem találkozhatott Robival. Tehát az óra alapvetően rosszul kezdődik, a folytatásáról nem is beszélve. Először is, főhősünk, lévén történelem óra, a saját múltjába réved, egy könnyedebb kis illúzióba merül, melyből felocsúdva konstatálja, hogy probléma cikáz a levegőben. A probléma pedig nem más, minthogy féltve őrzött titkát kifecsegik, egy egész osztály előtt. Tehát a könnyed illúziót egy sivár, és boldogtalan világ váltja fel.
Ez az a pont, ahol főhősünk megelégeli, a sorozatos csapásokat. A pont ahol úgy dönt, hogy megszakítja a kapcsolatot addigi életével, mintsem el kelljen viselnie Robi látványát, a 28 gúnyos tekintetű diákéval együtt.
Ez az a pont, ahol inkább egy igen súlyos betegséget vall (bár az igazat megvallva az sincs teljesen egyértelműen kizárva, hogy nem csak védekezésből teszi, hanem hogy valóban beteg is) magának, ami nem más, mint a leukémia. A leukémia betegség kialakulását pedig, a lelki eredetű betegségekről szóló szakirodalom az élet befogadásának képtelenségével hozza összefüggésbe. Tehát a főhősnek sikerült olyan betegséget összeszednie/kitalálnia, amely remekül tükrözi benső viszályait a világgal.
Az elbeszélő tehát hazatér. Az otthon képe pedig keretbe foglalja a művet. Ráadásul ezúttal még menedéket is nyújt. Szerepe tehát igencsak felértékelődik. Arról nem is beszélve, hogy Kathyvel sem kellett találkoznia. Mintha azzal, hogy haldoklik, szerencsésebbre fordult volna a sorsa. Az otthon nyugalma mégsem terjed át rá. Ráadásul egy abszolút ártatlan lényt sem tűr meg maga körül (a kutyát hagyja bezárva).
A nyugodt szobában pedig megjelenik egy utolsó, igencsak erőteljes, és nem éppen pozitív gondolat is. A fehérvérűség meglétéből kiindulva a főszereplő a vérét már-már langyos tejnek –tehát egy olyan dolognak, ami nem éppen odavaló, ráadásul egy olyan ember által szeretett, akit ő árulónak tart- érzi. Ezen gondolatmenetben kerül összefüggésbe a vér a tejjel. Ezek pedig azon kívül, hogy langyosak, az életet szolgálják, és tulajdonképpen védik is. Hisz az emberek az anyatejnek köszönhetően tudják megkülönböztetni egymástól a hasznos és a káros baktériumokat. Ezt pedig szerzett immunitással tudjuk elsajátítani, még életünk első néhány hónapjában. A vér nélkülözhetetlensége pedig alapjában véve is megkérdőjelezhetetlen. Szállítja az oxigént, szén-dioxidot, ásványi anyagokat, globulinokat, monocytákat stb., tehát rengeteg nélkülözhetetlen anyagot. A kettőt valahogy mégis összemossa, abszurddá teszi, és ellenségessé, amelytől a halál által tud megszabadulni.
Összességében véve nekem személy szerint nem kifejezetten tetszett a mű. -És nem csak azért mert az elbeszélő képes volt a leukémáit, úgy elképzelni, hogy a vér, tejjé válik:O?!?- Az apróságok nagyító alá helyezése miatt nem mindig tudtam azonosulni az elbeszélővel, sőt inkább a másik oldal képviselőivel rokonszenveztem. Robit például kifejezetten aranyosnak tartottam, hogy segített korcsolyázni tanulni Kathy-nek. Ezek persze azt jelzik, hogy az írónő remekül el tudta kapni a kamaszok lelki világának szemléletét, de így novella formában annyira nem tetszett meg. Ellenben egy regény kezdéséhez szinte grandiózusnak tartom.
