Hát merjünk játszani

Ez a vers két dologgal foglalkozik leginkább: az élettel és a játékkal ( de természetesen a halál is megjelenik, hisz ez mindig mindenhez kapcsolódik.)Különösképp a kettő viszonyáról.
Felettébb érdekesnek tartom, ezt a verset, mert ennyire még nem foglalkoztam e kettő lét fontosságú dolog kapcsolatával. Kosztolányi tulajdonképpen arra kíváncsi, hogy tudunk-e játszani, el tudjuk e játszani az életet, vagy csak egyszerűen élni tudunk, játék nélkül. Nem mindegy, hogy melyiket választjuk. Ugyan nem mondja ki, de aki nem akar játszani, annak szomorú lesz az élete. Ilyen megvilágításból, pedig a halált is ki lehet színezni. Azt is el lehet játszani, és ha valóban eljön, játékosan is fel tudjuk fogni.
Az első versszakban egy gyermek játékait írja le, melyek mindig izgalmasabbak, mint a szomorú valóság, és egyben arra is utal, hogy talán nem is sejtjük, de ezek a legfontosabb dolgok.
"Akarsz-e játszani mindent mi, élet
havas telet és hosszu-hosszu őszt,"
A havas tél a megsemmisülést jelenti, a hosszú ősz pedig jelezheti azt, hogy mennyi időnk van arra, hogy felkészüljünk a halálra. Rengeteg időnk van erre, akárcsak a játékra. A kérdés csupán annyi akarunk-e játszani.
A második versszakban konkretizálja, hogy a játék lehet maga az élet is.
"Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni, (...)
Akarsz-e játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?"
Amiket itt leír, az mind az élet része. Nem egy különleges játék, hanem maga az élet. Hát ne csak éljünk, hanem játszunk is!