Miért?

Mint aki a sínek közé esett...
A vers nekem nagyon tetszett. Az impresszionista versek, és úgy egyébként, minden impresszionista dolog tetszik. Mivel minden nagy és kicsi dolgot pillanatok építenek fel , így fontosnak tartom megragadni azokat. Azok akik minderre képesek, szerintem elismerést érdemelnek.
Sok minden elgondolkodtatott ebben a versben. Az első ilyen kérdés ami az eszembe jutott, az az, hogy vajon hogy került a sínek közé. Tudom ez csak egy hasonlat de mégis érdekel. Akár az is lehet, hogy valaki odalökte, de öngyilkos merénylőként is értelmezhetjük, aki persze utolsó pillanatában bánja már az egészet, vagy talán csak rosszkor ment ki a bokája. Nos háromból kettő variációban az érintett személy nem tehet arról hogy odakerült. Szerintem a felnőtté válás is ilyen. Nem mondhatjuk meg hogy mikor óhajtunk átlépni a felnőttkor küszöbén, hanem az események sodornak minket.
Azt hiszem abban is egyetért velem mindenki, hogy Kosztolányi és talán sokan mások is, egyáltalán nem érzik jó dolognak ezt. (Kosztolányi különösen nem, hisz a sínek közt, a halállal szemben én sem érezném jól magam, és szerintem senki sem.)
Mégis megtörténik. Megtörténik bár nem akarjuk. De mégis ha már megtörtént is, van esélyünk megmaradni gyermeknek, így boldognak is, csak az emlékeinket, csak életünket kell megfogni, megragadni hozzá.
Azt már tudjuk, hogy mit kell tenni, de vajon miért nem tesszük, miért nincs időnk ilyesmikre?Miért miért miért miért?