-Éjszaka felkeltem, mivel nem hallottam Sántit szuszogni, és megnéztem, hogy él-e még...- szólal meg váratlanul Csöndi. Mi pedig döbbenten meredünk vissza rá.
-Na Hál'Isten- felelem-, legalább biztosra vehetem, hogy nem halhatok meg veletek.
Kómásan vigyorgunk, még néhány percig, majd megindulunk a dolgunkra: Csöndi vásárolni megy, Hófehér a bicikliszerelőhöz, én pedig sátorőrjáraton maradok. Meg persze készítek néhány csudijó fényképet.
Na azért annyira nem jókat, de a célnak megfelelnek.
Miután mindenki megjött, és elfogyasztottuk überszuper reggelink (igen Csöndi pl jó reggeltnek álcázott Norbi update fűrészport evett...), megkezdődhet a nagy móka és kacagás. Avagy, hogyan mosd el azt az összekormozott edényt amiben teát főztél, azokkal a poharakkal amelyek szintén kormosak, mivel egy lavorba helyeztük őket, mosogató céljából. Ezen felül pedig azt a lavort, amit utóbbi merénylettel szintúgy összekormoztunk. Egy átleg ember, aki már mosott el valaha is kormos edényt azt mondaná: Mission Impossible. De nem mi. Ohhhohoohhhóóóó:) Mi azt mondjuk, megtesszük mi ezt mosogatószivacs helyett papírzsepivel, mosogatószer helyett pedig szappannal. Na ez nálunk a Challenge, ami persze akceptálva is lett.
Na azért annyira nem jókat, de a célnak megfelelnek.
Miután mindenki megjött, és elfogyasztottuk überszuper reggelink (igen Csöndi pl jó reggeltnek álcázott Norbi update fűrészport evett...), megkezdődhet a nagy móka és kacagás. Avagy, hogyan mosd el azt az összekormozott edényt amiben teát főztél, azokkal a poharakkal amelyek szintén kormosak, mivel egy lavorba helyeztük őket, mosogató céljából. Ezen felül pedig azt a lavort, amit utóbbi merénylettel szintúgy összekormoztunk. Egy átleg ember, aki már mosott el valaha is kormos edényt azt mondaná: Mission Impossible. De nem mi. Ohhhohoohhhóóóó:) Mi azt mondjuk, megtesszük mi ezt mosogatószivacs helyett papírzsepivel, mosogatószer helyett pedig szappannal. Na ez nálunk a Challenge, ami persze akceptálva is lett.
Olyan 2-3 óra alatt végeztünk is vele...( Na jó azért ennyire nem volt gázos a helyzet ;). Abban azonban kiegyezhetünk, hogy aki ma velünk mosogatott, meg lett a napi hangulata... Felmérjük a terepet. Miután osztunk, szorzunk, hatványozunk, négyzetre emelünk, és az így kapott szám 5-ös alapú logaritmusát deriváljuk, rájövünk, hogy zirka 100-110 km maradt (hivatalosan 79, nem hivatalosan valóban 100 körül).
-Biztos, hogy elindulunk? Siófok felé közelebb elérjük, ööö mondjuk Siófokot?- Kérdi, őszinte hittel, Csöndi.
-Katona fiúk!- Válaszolom, és már indulunk is:)
-Biztos, hogy elindulunk? Siófok felé közelebb elérjük, ööö mondjuk Siófokot?- Kérdi, őszinte hittel, Csöndi.
-Katona fiúk!- Válaszolom, és már indulunk is:)
Balatonfüredig bírjuk. Csöndinek amúgy is ennie kell. Nyilván csakis kizárólag ez az egyetlen okunk arra, hogy megálljunk. Mi pisilés nélkül akár hónapokig is kibírjuk. Sőt évekig. Vagy akár évtizedekig is! :) Ebbe a 15+-os kánikulába, a 10-15 km/h-ás sebességünkkel amúgy is minden folyadékot elpárologtatunk....
Míg elrágcsáljuk az almánkat, szembenézünk a ténnyel, hogy jobbik esetben, már tegnap itt lettünk volna, most pedig 12 körül jár az idő, szóval az négyzetre emelve annyit jelent... hogy nem használunk trágár kifejezéseket sok van még hátra? Nos igen. De nem gond, mert MI meg tudjuk csinálni. Még akkor is, ha Csöndi tegnapelőtt Bírócicázott, Hófehér tesi nélkül bírt ki egy évet, nekem meg már szerencsére pont nem látszik a csontom a lábujjamon. Egyébként ha már lábujj, raktam ki néhány lábnyomot kavicsokból. Kis husik lettek mind:) De ideje indulni.
-Csöndiiiiii!- hallatszik a kétségbeesett sikoly mögülem- Ügye csak poénból indultál el Tihány felé?
-Öööö. Hát persze? Mármint nem arra megyünk? Vagy az kerülő?- Riad vissza Csöndi, és már teljes figyelmét a bicikli rükvercbe helyezésére fordítja.
-Igen, de nem sok!- nézek koala arccal a társaságra, 'hátha' reménnyel szívemben. Az ötletet azonban elég lesújtó pillantások kísérik.
-Aszófő!- Örül meg Hófehér. Bár inkább csak sóhajt egyet. Vagy mégis örül? Tulajdonképpen elég nehéz eldönteni. Olyan mintha az utolsókat rúgná, és ekkor látná meg a fényt az alagút végén. Pedig az alagút vége, még elég messze van. Már ami azt illeti. Katonafiúk!!! A kérdést nyitva hagyom.
-Ítt van a szállásunk, vagyis lett volna, majdnem, ha...- és hangja ekkor megtelik jókedvvel- de itt voltunk nyáron táborba. Nagyon klassz kis táborok voltak.- Hirtelen jött jókedvtől, pedig a tekerésbe is belehúz, de mondat valós hátterét már megtagadja a nyilvánosságtól.
- Nahh Leute!- Kezdem monológom, miután beértem az épp levegőt venni igyekvő démoszt. - Megnéztem a térképet. Légvonalba visz a térkép, de én tudok, egy rövidebb utat az erdőn át...- Próbálok vicceskedni, de tudva, hogy mennyit jöttünk, mennyi van még hátra, és hogy már a kockahasú katonafiúk illúziója sem érdekel senkit., leteszek vele.- De viccet félretéve, az út itt felvisz, minket a hegyre (tulajdonképpen földrajzilag bökkenőnek sem számít), s aztán picivel később meg lehoz onnan. ABER itt van egy földút... If u know what I mean :)
-Jójó, ha rövidebb egy lehelettel, akkor mennyünk arra.- Lelkesedik Csöndi.
-Nem kifejezetten szeretem a földutakat.- Szólal meg Hófehér, de ekkor már tulajdonképpen rajta is vagyunk a mellékvágányon.
-Egész véletlenül, ez a hegy nem volt rajta a térképeden?- Kérdezi, kissé szemrehányóan Hófehér.
-De ez a szag egész biztos jelölve volt.- Vágja rá vigyorogva Csöndi. Na nem mintha épp egy trágyadomb fogadna minket a hegy tetején...
Miután legyűrtök a földút második hegyét is, Csöndit hallgatva gurulunk Zánkáig. Itt azonban ebédidőt hirdetünk. Na nem mintha, zabagépünknek ennie kellene 50 g szénhidrátot... Szóval löncs tájm.
Az új adag ATP-től megrészegülve pedig, -+ tanulva tavalyi hibáinkból- kimerészkedünk a főútra is. Persze csakis indokolt esetben. Azaz akkor ha rövidebb, vagy hegymentesebb az út. Mit sem törődve a ránk dudáló buszokkal, autókkal. Bár utóbbiak a látványt is dudával díjazzák. Mármint azt a látvány, amit egy falu közepén, vasútállomástól 5-10 km-es körzetben, vasút mellé, bokroknak tűnő izék közé leguggoló pisilő biciklista látványa nyújt. Persze ezt csak hírből hallottam... (pajkosvigyor).
A túra, és természetesen a party azonban nem áll le. Minél fáradtabbak vagyunk, annál többet süt a nap. Csöndibe pedig csakis kizárólag a mi szirén énekünk folytja bele a szót. Így hát szószerint dalolva tesszük meg a maradék távot.
Persze vannak kisebb kitérők. Pl.: egy elgázolt kígyó teteme igencsak kizökkenti az embert a gondolatmenetéből. A néniről nem is beszélve akit majdnem a vonat gázol el, de szerencsére a három testőr (NEeeem! Figyeljetek már. Ezek most kivételesen nem Athos, Porthos és Aramis, hanem Csöndi, Hófehér és Sánti - bár engem már azonosítottak egy Rejtős Háromtestőrbeli szereplővel, aki "olyan volt, mint egy bágyadt teve". Utóbbit ezúton is köszönöm, egy kedves falumbeli védődőnek) nemhogy megmenti őt, hanem bíztatva segíti őt abban, hogy felpattanjon, az indulni készülő vonatra.
És végre:
Az én Szállásom, a rég feledett,
Nyirkos, vak, nyári estfelén,
Valahol Keszthely alatt.
Míg elrágcsáljuk az almánkat, szembenézünk a ténnyel, hogy jobbik esetben, már tegnap itt lettünk volna, most pedig 12 körül jár az idő, szóval az négyzetre emelve annyit jelent... hogy nem használunk trágár kifejezéseket sok van még hátra? Nos igen. De nem gond, mert MI meg tudjuk csinálni. Még akkor is, ha Csöndi tegnapelőtt Bírócicázott, Hófehér tesi nélkül bírt ki egy évet, nekem meg már szerencsére pont nem látszik a csontom a lábujjamon. Egyébként ha már lábujj, raktam ki néhány lábnyomot kavicsokból. Kis husik lettek mind:) De ideje indulni.
-Csöndiiiiii!- hallatszik a kétségbeesett sikoly mögülem- Ügye csak poénból indultál el Tihány felé?
-Öööö. Hát persze? Mármint nem arra megyünk? Vagy az kerülő?- Riad vissza Csöndi, és már teljes figyelmét a bicikli rükvercbe helyezésére fordítja.
-Igen, de nem sok!- nézek koala arccal a társaságra, 'hátha' reménnyel szívemben. Az ötletet azonban elég lesújtó pillantások kísérik.
-Aszófő!- Örül meg Hófehér. Bár inkább csak sóhajt egyet. Vagy mégis örül? Tulajdonképpen elég nehéz eldönteni. Olyan mintha az utolsókat rúgná, és ekkor látná meg a fényt az alagút végén. Pedig az alagút vége, még elég messze van. Már ami azt illeti. Katonafiúk!!! A kérdést nyitva hagyom.
-Ítt van a szállásunk, vagyis lett volna, majdnem, ha...- és hangja ekkor megtelik jókedvvel- de itt voltunk nyáron táborba. Nagyon klassz kis táborok voltak.- Hirtelen jött jókedvtől, pedig a tekerésbe is belehúz, de mondat valós hátterét már megtagadja a nyilvánosságtól.
- Nahh Leute!- Kezdem monológom, miután beértem az épp levegőt venni igyekvő démoszt. - Megnéztem a térképet. Légvonalba visz a térkép, de én tudok, egy rövidebb utat az erdőn át...- Próbálok vicceskedni, de tudva, hogy mennyit jöttünk, mennyi van még hátra, és hogy már a kockahasú katonafiúk illúziója sem érdekel senkit., leteszek vele.- De viccet félretéve, az út itt felvisz, minket a hegyre (tulajdonképpen földrajzilag bökkenőnek sem számít), s aztán picivel később meg lehoz onnan. ABER itt van egy földút... If u know what I mean :)
-Jójó, ha rövidebb egy lehelettel, akkor mennyünk arra.- Lelkesedik Csöndi.
-Nem kifejezetten szeretem a földutakat.- Szólal meg Hófehér, de ekkor már tulajdonképpen rajta is vagyunk a mellékvágányon.
-Egész véletlenül, ez a hegy nem volt rajta a térképeden?- Kérdezi, kissé szemrehányóan Hófehér.
-De ez a szag egész biztos jelölve volt.- Vágja rá vigyorogva Csöndi. Na nem mintha épp egy trágyadomb fogadna minket a hegy tetején...
Miután legyűrtök a földút második hegyét is, Csöndit hallgatva gurulunk Zánkáig. Itt azonban ebédidőt hirdetünk. Na nem mintha, zabagépünknek ennie kellene 50 g szénhidrátot... Szóval löncs tájm.
Az új adag ATP-től megrészegülve pedig, -+ tanulva tavalyi hibáinkból- kimerészkedünk a főútra is. Persze csakis indokolt esetben. Azaz akkor ha rövidebb, vagy hegymentesebb az út. Mit sem törődve a ránk dudáló buszokkal, autókkal. Bár utóbbiak a látványt is dudával díjazzák. Mármint azt a látvány, amit egy falu közepén, vasútállomástól 5-10 km-es körzetben, vasút mellé, bokroknak tűnő izék közé leguggoló pisilő biciklista látványa nyújt. Persze ezt csak hírből hallottam... (pajkosvigyor).
A túra, és természetesen a party azonban nem áll le. Minél fáradtabbak vagyunk, annál többet süt a nap. Csöndibe pedig csakis kizárólag a mi szirén énekünk folytja bele a szót. Így hát szószerint dalolva tesszük meg a maradék távot.
Persze vannak kisebb kitérők. Pl.: egy elgázolt kígyó teteme igencsak kizökkenti az embert a gondolatmenetéből. A néniről nem is beszélve akit majdnem a vonat gázol el, de szerencsére a három testőr (NEeeem! Figyeljetek már. Ezek most kivételesen nem Athos, Porthos és Aramis, hanem Csöndi, Hófehér és Sánti - bár engem már azonosítottak egy Rejtős Háromtestőrbeli szereplővel, aki "olyan volt, mint egy bágyadt teve". Utóbbit ezúton is köszönöm, egy kedves falumbeli védődőnek) nemhogy megmenti őt, hanem bíztatva segíti őt abban, hogy felpattanjon, az indulni készülő vonatra.
És végre:
Az én Szállásom, a rég feledett,
Nyirkos, vak, nyári estfelén,
Valahol Keszthely alatt.
(mégis csak irodalmi blognak indult)
Beértünk Gyenesdiásra. De nem akárhogy ám. Na nem már. Komolyan azt hitted, hogy csak úúgy? Ugyan kérlek.
-Klassz kis udvar, egy fényképet mindenképp megér.- Morfondírozok magamban, és a gondolat hevével már elő is kapom a telefonom.
A fénykép kész is. Problem pipálva. Vacak kereszteződés. Oh de még milyen vacak. Nem gondoltak ezek a biciklistákra. Ez itt egy "kétkézreisszükségedvan" kereszteződés. Jobb lesz elsúvasztani a telefont. Csöndi biciklijén (ugyanis a saját ülésed 1 nap után nyom. A másiké is. Még jó hogy, de az MÁSHOL) azonban van elöl "cukitasi". Nahh ez is meg van. Első kerék le, második kerék le. Első kerék fel, második kerék fel. Pfffff hang. Ójaj. Utóbbi nem tartozik a tervhez.
-A telefonom!- Kiáltok és satu fékkel megállok.
A fénykép kész is. Problem pipálva. Vacak kereszteződés. Oh de még milyen vacak. Nem gondoltak ezek a biciklistákra. Ez itt egy "kétkézreisszükségedvan" kereszteződés. Jobb lesz elsúvasztani a telefont. Csöndi biciklijén (ugyanis a saját ülésed 1 nap után nyom. A másiké is. Még jó hogy, de az MÁSHOL) azonban van elöl "cukitasi". Nahh ez is meg van. Első kerék le, második kerék le. Első kerék fel, második kerék fel. Pfffff hang. Ójaj. Utóbbi nem tartozik a tervhez.
-A telefonom!- Kiáltok és satu fékkel megállok.
-Sántiiiii!!!!!- Kiált Csöndi, és miután 2-3 órája vesézzük, hogy Hófehér biciklijén (és egyébként Csöndién sem...)a jobb kezes fék nem fog, elkezdi őrülten húzni azt.
A jelenet tehát a következő: Én ügyebár szilárdan állok, és a telefonom állapotának, a szüleim idegi állapotával való egyenesarányosságát dolgozom ki. Csöndi kétségbeesetten szirénázza a nevem, közben pedig félelem nélkül belém hajt. Elvágja a biciklijét, kiront a főútra. A kocsik elé, ezzel meglökve a telefonom. Hófehér pedig popcornnal kezében élvezi a performance-ot.
Na jó talán utóbbi picit túlzás. Hófehér is kiabált ám. De így utólag visszaemlékezve elég jókat nevetünk a szerencsétlenségünkön...:)
Na jó talán utóbbi picit túlzás. Hófehér is kiabált ám. De így utólag visszaemlékezve elég jókat nevetünk a szerencsétlenségünkön...:)
Ezután már csak bort kellett, venni a szállásadóknak, és némi hideg-élelmet, ami kiteszi a reggelit is. Ezután pedig irány a kockahastábor:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése