- Küldünk rá valamit?- kérdezem Hófehértől. -Hátha megússzuk vízibiciklizés nélkül.
- Ahham, én már küldtem is. Ne félj nem ázunk meg. - Válaszolja magabiztosan. Azonban mindketten tudjuk, hogy ezt már wuduval sem ússzuk meg.
-Hófehér!- Harsan fel egy éles, lelkes hang a közeli távolból (igen ilyen létezik, csak menj ki a szabadba és pattanj fel egy biciklire...)-Sánti?!- szólal meg újra, kissé megdöbbenve mégis vigyorogva. -Éééés Csöndii!- realizálva azt, hogy nem hallucinál.Vissza vigyorgunk rá, és szintúgy odaköszönünk. A reakcióidőnk viszont kicsit lassabb. Mindnyájunk agya füstöl a valószínűségszámítás folyamatától. A kérdés ugyanis: Mekkora a valószínűsége annak, hogy egy exosztálytársaddal, akivel legalább fél (de maximum 1) éve nem találkoztál, összefutsz a sulitoktól, ami környékén élsz legalább 100 km-re. Megállni természetesen nem állunk meg. Hófehér tavaly kifejtette, hogy a biciklizés abból áll, hogy:
1. felszállsz
2. rálépsz a pedálra
3. egyesével felkúszol a váltóval
4. meghajtod annyira, hogy kényelmes legyen
5. 0 energiával letekered azt a 4-5 ezer kilométert amit kigondoltál magadnak
Tehát nem szabad fékezni, mivel újból ATP igényes mozgásformák következnek. Remélem táncospacsirta dzsogina mesterünk is tudja ezt, ugyanis ha nem, akár még bunkónak is titulálhat minket.
Szóval volt témánk Balatonvilágosig. De hát mit ad Isten, azaz hogy-hogy nem elvtársak (szeretjük Hofi Gézát) eljött egy domb. Tudtuk, hogy itt lesz, de azt nem, hogy máris ITT. És mintha tavaly óta megetették volna... Én mindenesetre jobbnak látom feltekerni. Na nem mintha nem tudnék járni... Áhhhh. Csak szorgalmas vagyok.
- Fenn megvárlak titeket- szólok lazán, és máris kezdem kapkodni a levegőt, hogy egyben felérjek.
- Ez bekattant- szól Csöndi. Majd megadva magát Hófehérnek és a dombnak, leszáll.
Míg várok rájuk beszélgetek a lábammal. Szuggerálom, hogy ne fájjon, és mintha tényleg elismerne felsőbbrendű hatalomnak, megszünteti a lüktető érzést.
Mikor felpillantok már látom is őket.
- Csak azért szálltunk le, mert elő kellett venni a pulcsim.- Mondja Hófehér, majd ezt hallva Csöndi a segítségére kellve megáll és előhúzza a sajátját.
- Én meg rákészültem...- mondja vigyorogva.
-I got a hangover wo hooooooooo oooo oooo- csendül fel Hófehér hangja, mi pedig Csöndivel csatlakozunk az eddig tiszta dalhoz...
-Az az igazság, hogy tapad az aszfalt- néz ránk vokálosokra Hófehér.
-Pontosan. Ezzel elvéve a sebességünkből 15-20 km/h-át- teszi hozzá vigyorogva Csöndi.
-Én ezt rögtön tudtam...- válaszolom, majd nekilátok a dalnak, ami így már kevésbé tiszta. Illetve tiszta, csak azok a hangok nem érzékelhetők...
Továbbtekerünk. A táj igencsak ismerős. Mindenki az emlékezetében keresgéli a tavalyi emlékképeket. Beszédre nincs is szükség, elegendő, ha a tavalyi körutunkat felelevenítjük. Persze Csöndi azért elmesél nekünk egy-két dolgot.:)
-Itt loptam a sárgabarackot.- jelentem ki büszkén.
-Igen itt akart megkergetni érte a bácsi...- kontráz rá Csöndi.
-Itt meg a te pénztárcád hagytuk el- vesz át a vezetést Hófehér. Mi pedig felváltva nevetünk egymás, de legfőképp a saját hülyeségeinken.
-Mindjárt ott leszünk ahol fényképezkedtünk- mondja Csöndi.
-Igen. Itt kérte meg Hófehér az idegeneket, hogy úgy fényképezzék le, hogy az oszlop tetején lévő korona pont a fején legyen...- válaszolom, és máris újraindul a harsány kacaj verseny...
Az eső pedig, mintha tudná, hogy nem törődünk többé efféle földi halandóknak szóló dolgokkal, úgy dönt, hogy nem áll ellen a gravitációnak. Mi pedig vidáman nevetgélve vizesen és fázva tekerünk tovább. De meddig is? Ohh igen. Zabagépünk 3 óránként eszik. Én pedig megfogadtam, hogy vele koplalok. Tehát megállunk enni. Szerencsére ekkor már a nap is sündörög az égen, elnyomva az esőt.
Lássuk csak. Húst elvből nem eszünk, szacharidot pedig csak 50g-os keretig...
-Csöndi drágám, áruld már el, hogy mit lehet egyáltalán enni...- fakadok ki, látva a széles kínálatot.- Kukoricát?-csillan fel a szemem- légyszi légyszi légyszi...- mondom "Shrekkes csizmáskandúros" szemekkel. Amit ő igencsak lesújtó pillantással nyugtáz.
-Persze, végülis neked nem muszáj...- harapja el a mondatot- Az egy egész napi szénhidrát bevitelt jelent ám -magyarázza szomorúan.
Végülis az egész napi éhezést és a kukoricát választom. Ő pedig vega létére halat kér.
Miután megettem az ő ebédjét is és mindenki elment pisilni, és jól megrágtuk az almadesszertünket is és kiélveztük a szánsájnbícset, nyeregbe pattanunk és nekilátunk a maradék 230-x km-nek. Az eső pedig, miután észleli, hogy felkeltünk a védő napernyők árnyékából újra megörvendeztet minket jelenlétével... Juhhhéééé:)
Azonban, látva, hogy nem vesszük őt kellőképp komolyan, belehúz a drága. Az apró kis cseppek megduzzadnak, végül egybefüggő köteggé szélesednek. Én pedig, esőkabát híján visszavonulást hirdetek és önkényesen bevonulok egy Balatonfűzfő, azon belül is Csebere-pampapa pampapa-i cseresznyefa oltalma alá.Látva a vidáman ázó verebeket, egy grafikus tanonc, sir Jótevőlovag beinvitál minket otthonába. Mármint még a cseresznyefán is túlra.
A cuccokat természetesen nem szedjük le Hófehérrel. Az túl bonyolult, és amúgy sem szeretnénk senki terhére lenni.
-Amúgy nem vagyok beszívva, sőt részeg sem vagyok- szól hozzánk bocsánatkérőn sir Jótevőlovag, aki egyébként szüttyögésből, matekórán rajzolja le 10-20 éves munkánkat...- csak tudjátok, én is szoktam biciklizni, és tudom, hogy nem jó dolog megázni.
Akkora sokkot kapunk ettől a mondattól, hogy 2 óráig azt sem vesszük észre, hogy beszélgetünk vele, ezzel távol tartva őt az ebédelés folyamatától. Azonban nem mondhatnám távnak amit eddig tekertünk, úgyhogy akármilyen hideg is van, indulni kell és kész.
Hideg van. Vacognak a fogaim, átfagyott a karom és a kötésem féltem. Tekerni kell. Megcsináljuk.
-Kemények vagyunk -biztatom magunkat.
-Meg okosok, és szépek.- Válaszolja Csöndi, és egy hatalmas vigyor ül ki az arcára. Olyannyira hatalmas, hogy még az eső is megijed tőle.- De Hófehér. Mondom Hófehéééér.- Mondja kissé ingerültebben- Szerintem defekted van. Mármint a hátsó kereked totál lapos.- Mire Hófehér ráérősen lefékez, és megcsodálja napunk újabb fénypontját.
-Szállást keresünk, meg benzinkutat, meg szervízt meg OMG...- ismertetem a teendőket.
-Úgy tűnik valaki nem akarja, hogy továbbmenjünk...- Válaszolja Hófehér, de az utolsó szavaknál már újra nyugalmat tükröz az arca.
A második próbálkozás, már kellőképp olcsónak tűnik. Ha minden igaz 3000 alatt kijövünk. Tehát sátorozunk ma. Jupppi:)
Miután elfoglaljuk a bázist, nekilátunk a teendőknek. Azaz mindent, de az ég adta világon mindent, kiteregetünk. Mindenünk elázott. Kivéve persze Csöndi ruháit. Ő hátizsákban turnézik, azt pedig könnyű bevinni a Jótevők házába... Persze előtte még át kell kommandózni a szomszéd sátorba. A miénkben ugyanis csak törött szárító található.
-Benzinkút. A szervízt holnapra bízzuk. Először tegyük próbára a defektet. Hátha csak megtréfált minket a kerék.- szólal meg Csöndi, bízva igazában. Így tehát nekivágunk az útnak.
-Úgy tűnik valaki nem akarja, hogy továbbmenjünk...- Válaszolja Hófehér, de az utolsó szavaknál már újra nyugalmat tükröz az arca.
A második próbálkozás, már kellőképp olcsónak tűnik. Ha minden igaz 3000 alatt kijövünk. Tehát sátorozunk ma. Jupppi:)
Miután elfoglaljuk a bázist, nekilátunk a teendőknek. Azaz mindent, de az ég adta világon mindent, kiteregetünk. Mindenünk elázott. Kivéve persze Csöndi ruháit. Ő hátizsákban turnézik, azt pedig könnyű bevinni a Jótevők házába... Persze előtte még át kell kommandózni a szomszéd sátorba. A miénkben ugyanis csak törött szárító található.
-Benzinkút. A szervízt holnapra bízzuk. Először tegyük próbára a defektet. Hátha csak megtréfált minket a kerék.- szólal meg Csöndi, bízva igazában. Így tehát nekivágunk az útnak.
-Tulajdonképpen egész jól jártunk- állapítom meg-, én és Csöndi úgy sem tudunk sétálni. Tudod nekem nincs ujjam Csöndi meg annyira kemény, hogy tegnap még bírócicázni is tudott. Szóval klassz, hogy neked kell gyalogolni!
-Ahham- válaszol kissé mélabúsan Hófehér. Majd meglátva a benzinkút táblát, valóban elkezd osztozni örömömben.
Amíg mi a kúton teázunk, Hófehér a kutasfiúval küzd a kerékért. Igazi vészhelyzet jelenet. Mi pedig csak csendesen nézzük az eső hamvait.
Ezután mi boltot keresünk és bevásárolunk, közben pedig Hófehér megpróbálja becserkészni a campingben lévő biciklikölcsönzős bácsit. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. De azt már tudjuk, hogy a hivatalos bicikli szervízzel együtt ez is csak 9-kor fog kinyitni.
Tehát megfürdünk és teát főzünk. Illetve megfürdünk, aztán teát főzünk. Én azonban a teát a szaktekintélyekre bízom, és kiülök a világosba lábat csomagolni. Na nem mintha elázott volna a kötés...
-Ahham- válaszol kissé mélabúsan Hófehér. Majd meglátva a benzinkút táblát, valóban elkezd osztozni örömömben.
Amíg mi a kúton teázunk, Hófehér a kutasfiúval küzd a kerékért. Igazi vészhelyzet jelenet. Mi pedig csak csendesen nézzük az eső hamvait.
Ezután mi boltot keresünk és bevásárolunk, közben pedig Hófehér megpróbálja becserkészni a campingben lévő biciklikölcsönzős bácsit. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. De azt már tudjuk, hogy a hivatalos bicikli szervízzel együtt ez is csak 9-kor fog kinyitni.
Tehát megfürdünk és teát főzünk. Illetve megfürdünk, aztán teát főzünk. Én azonban a teát a szaktekintélyekre bízom, és kiülök a világosba lábat csomagolni. Na nem mintha elázott volna a kötés...
- Gáz van.-Szólal meg Hófehér.
- Mármint?!- vonom kérdőre barátaim.
- Nincs mármint. -feleli nyugodtan Hófehér- Gáz van és kész. Nyitva maradt a szelep, és gáz lett a sátorban. De igazából nincs gond, mert úgyis csak 5-10 °C-al volt melegebb, arra pedig úgy sincs szükségünk...- mondja kissé remegő hanggal. Azonban mindhárman nevetésben törünk ki.
-Legalább a tea meleg- próbálom vigasztalni magunkat, és egy fagyhalál mentes jövőképet festek a képzeletünkbe.
-És víz ízű- emeli magasba bögréjét Csöndi... XD
A gáz szagtól megrészegülve énekelek Hófehér barátjának a telefonba. De már nem bízom benne, hogy énekelni fog nekünk. De sebaj a lényeg a jókedv. Miután pedig magunkénak tudjuk Hófehért, újdonsült kockánk, Csöndi újra felhozza a kérdést szexológusunknak. Mondom felhozza. Nem felteszi...
-Nem baj gyerekek. Még 1-2 órát kibírunk ezen a gáz helyen, aztán elmehetünk a szárítóba a meleg és száraz ruhákért. Holnap pedig újult erővel, jó időben, melegben tovaszáguldunk...
- Mármint?!- vonom kérdőre barátaim.
- Nincs mármint. -feleli nyugodtan Hófehér- Gáz van és kész. Nyitva maradt a szelep, és gáz lett a sátorban. De igazából nincs gond, mert úgyis csak 5-10 °C-al volt melegebb, arra pedig úgy sincs szükségünk...- mondja kissé remegő hanggal. Azonban mindhárman nevetésben törünk ki.
-Legalább a tea meleg- próbálom vigasztalni magunkat, és egy fagyhalál mentes jövőképet festek a képzeletünkbe.
-És víz ízű- emeli magasba bögréjét Csöndi... XD
A gáz szagtól megrészegülve énekelek Hófehér barátjának a telefonba. De már nem bízom benne, hogy énekelni fog nekünk. De sebaj a lényeg a jókedv. Miután pedig magunkénak tudjuk Hófehért, újdonsült kockánk, Csöndi újra felhozza a kérdést szexológusunknak. Mondom felhozza. Nem felteszi...
-Nem baj gyerekek. Még 1-2 órát kibírunk ezen a gáz helyen, aztán elmehetünk a szárítóba a meleg és száraz ruhákért. Holnap pedig újult erővel, jó időben, melegben tovaszáguldunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése